A hajószerkezetről, stabilitásról
Minden rendes hajó (vitorlásJ)
működését tekintve öt fő részből áll:
Hajótest, rudazat, kötélzet, vitorlázat és az ötödik.
v Hajótest: Feladata a kellő szilárdság, az úszóképesség, (vízmentesség) a stabilitás és a manőverképesség biztosítása. Emellett nem baj, ha szép és kényelmes. A hajótest alakjának nagy szerepe van ezeknek a tulajdonságoknak az érvényre juttatásában. A sport és kedvtelési célú hajók leginkább kompozit műanyagból készülnek. Találkozhatunk még a régi, felújított fa hajók mellett új építésűekkel is. Acélból és alumíniumból is készülhetnek hajók.
Ø Szilárdság
A hajótestnek sokféle összetett igénybevétele van: ilyen a víznyomás, a rakomány súlya, a gépek, berendezések súlya, az általuk okozott erőhatások, a tőkesúly, árboc, kötélzet, kikötő kötelek, propulziós mű koncentrált erőhatása, a hullámzás, esetleges ütközések.
§ Fa építésű hajók szilárdsága:
· Esőként a gerincet fektetik. A gerinc (tőke) nemcsak a szilárdságban játszik szerepet, de a hossza, íveltsége befolyásolni fogja a hajó manőverképességét is. Az orrtőke formája, erőssége fontos a hullám és az ütközés állóságban. A fartőke viseli a kormány erőket, sok esetben a meghajtó motor terhelését.
· A gerincre merőlegesen építik a bordázatot szegeléssel, szegecseléssel, csavarozással. A szilárdág mellett fontos szerepe van a manőverképesség alakulásában és a stabilitásban.
· A palánkozás biztosítja a hajótest vízzárását, de héjszerkezetként a szilárdságot is növeli. A manőverképességben annyi szerepe van, hogy a vízzel érintkezve mekkora ellenállást okoz. A klinker palánkozás kivitelezése egyszerűbb, de nagyobb a közegellenállása, mint a karvelé. Speciális „palánkozás” a fedélzet burkolata.
§ Az acél és alumínium hajók szilárdsága
· Egyik módszer a fa hajók építéséhez hasonlatos: gerinc, bordázat, lemezelés.
§ A másik módszer az, amikor a sík lemezeket szabásminta alapján kiterített dinnyehéj szerű alakra szabják, majd az egyes lemezeket behajlítva az éleket összehegesztik.
§ Kompozit műanyag hajók szilárdsága
A kompozit műanyag szerkezetek ragasztó anyagból (valamilyen műgyanta) és a szilárdságot biztosító szálszerkezetből vannak „összekomponálva”. Ez un. hőre keményedő műanyag. A műgyanta az üvegszál, szénszál, stb. együtt dolgozását biztosítja, önmagában rideg törékeny anyag. A gyártási eljárást laminálásnak nevezik.
Ø Úszóképesség, vízmentesség biztosítása:
Ez azt jelenti, hogy a hajó sem alulról, sem felülről ne szedje a vizet. Az alsó héj legyen vízzáró, az áttörések (tengelyek, szelepek) tömítsenek. A felső „héj”, a fedélzet vezesse a felcsapó hullámokat és az esővizet a hajón kívülre.
Ø Stabilitás:
Itt első sorban a felborulással szembeni ellenállást, másodsorban a billegékenységet értjük. Alapvetően két fizikai elv magyarázza a hajók stabilitását. Két erő, a hajó eredő súlya és a vele azonos nagyságú, de ellentétes értelmű archimedeszi felhajtóerő támadáspontjának viszonyát kell vizsgálni.
§ Alak stabilitás:
A széles, lapos fenekű hajókra jellemző, hogy a súlyerő támadáspontja feljebb van a felhajtóerő támadáspontjánál.
· Nyugalmi helyzetben a hajó függőleges középsíkjában, egy hatásvonalra esnek.
· A megdőlő hajónál a súlyerő támadáspontja továbbra is a középsíkon van, de amelyik oldalra dől a hajó az az oldal jobban bemerül a vízbe, tehát a felhajtóerő hatásvonala kivándorol oldalra. A két erő hatásvonala között távolság, erőkar keletkezeik. Ennek hatására létrejön a stabilizáló nyomaték, vagy visszaállító nyomaték.
· Az alakstabil hajótestekre jellemzően ez az erőkar a dőlés kezdeti szakaszában gyorsan nő, ám egy bizonyos dőlés után csökken, majd amikor ismét egy hatásvonalba kerülnek megszűnik.
· A felborult hajó úgy marad. Visszaállítása nehéz. A borulás minden bizonnyal előbb bekövetkezik be, mint ez a kritikus szög, mert a legénység előbb elveszíti egyensúlyát és a hajóba beesve maga okozza a borulást. A jollék borulásának általában nem a stabilitásvesztés az oka, inkább a rosszul végrehajtott manőverek.
· Elmondhatjuk, hogy a jollék kezdeti stabilitása hamar nő (csökken a billegékenység), de a végstabilitása kicsi.
§ Súlystabilitás lényege, hogy a tőkesúllyal, vagy más módon a súlyerő támadáspontját a felhajtóerő támadáspontja alá visszük.
· Ezáltal a dőlés teljes szögtartományában az erőkar (visszabillentő nyomaték v. stabilitás) folyamatosan nő az árboc vízszintes helyzetéig. Az erőkar itt csak lassan vándorol oldalra a dőlés növekedésével, ezért azt mondjuk, hogy a tőkesúlyos hajók ki dőlésnél billegékenyek.
· Ebből az következik, hogy a tőkesúlyos hajót ugyan föl lehet borítani, de az erőhatás után visszanyeri eredeti úszáshelyzetét.
· Fontos, hogy a boruláskor ne merüljön el. Ezt a nyílások becsukásával érjük el, így ugyanis olyan mint egy nagy légbuborék.
Ø Manőver, vagy műveletképesség: azt jelenti, hogy a hajó sebességre tesz szert, irányítható.
§ Sebességpotenciál: Nem csak azért fontos tényező, mert oda akarunk érni valahová, hanem a passzív kormányzású hajóknál a kormányhatás eléréséhez elengedhetetlen a kellő sebesség. Sok tényezőtől függ, hogy a hajótest mennyire tudja legyőzni a menetellenállásokat, melyeket a mozgásával saját maga okoz.
§ Menetellenállások:
· Hullámkeltő ellenállás: A vízbe merült hajótest haladás közben föltorlasztja maga előtt a vizet, megnő a nyomása, orrhullám keletkezik. Míg lassan halad a hajó sok apró, amik lefutva a hajótest oldalán megfigyelhetők. A sebesség növekedésével a feltorlasztás növekszik, nő a hullámmagasság. Szükségszerű, hogy a hullámhossz is növekedjen. Farhullám azáltal keletkezik, hogy a hajótest elkeskenyedő vége felé a víznyomás lecsökken, hullámvölgy keletkezik, ami a hajó fara után hullámhegyben jelentkezik. (ahol völgy van, ott hegynek is kell lenni J) További sebességnövekedéssel elérjük azt a sebességet, mikor az orrhullám és a farhullám közé „beszorul” a hajó. A merüléses test ennél gyorsabban nem tud haladni.
· Alaki ellenállás: A hajótest alakja, a rá jellemző alaki tényezővel számolható. Sebességfüggő ez is, de lényeges, hogy a hajótest haladási irányba eső felülete (bordametszete) mekkora és hogy a hossz mentén hogyan változik.
· Örvénykeltő ellenállás abból adódik, hogy a hajótest melletti határrétegben a víz áramlása nem egyenletesen változik a hajótesttől távolodva, (laminárisan) hanem örvénylik a víz, ami a hajótest mozgásából fedezi a víz ilyen mozgatásához szükséges energiát.
· Súrlódás a vízben, a határrétegben jön létre. A hajótesthez tapadó vízmolekulák a hajótesttel együtt utaznak, míg attól távolodva a vízrészek lemaradoznak. A határréteg a már helyben maradó víz távolsága a hajótesttől. A nedvesített felülettel és a sebesség négyzetével arányos.
· Toldalék ellenállás néven foglaljuk össze a hajótestből kiálló „toldalékok” okozta ellenállást, amiket természetesen itt is az örvények, súrlódás okoz.
· Légellenállás a vitorlán és más felületeken fellépő súrlódásból, örvénylésekből keletkezik. Tekintve, hogy a levegő sűrűsége lényegesen kisebb a víznél, hatása nem elhanyagolható, de lényegesen kisebb energia szükségletű, mint a vízben keletkező ellenállások
§ A menetellenállások csökkentési módjai.Az egyes menetellenállások nem azonos mértékben változnak a sebesség változással. Kis sebességeknél a súrlódási és a toldalék ellenállás a domináns. Lassan haladva az összes ellenállás akár 90%-át ezek teszik ki. Nagy sebességnél ez akár 50% alá is eshet, míg a hullámkeltés eléri az energia felhasználás 40%-át. Érdemes a jollékat kis szélben dönteni, ha lehet, a swertet felhúzni, mert így kisebb lesz a nedvesített felület. Ügyelni a vízbe lógó kötelekre, a sima, algátlan hajófenékre. Az alaki ellenállást kordában tarthatjuk a hossz és a keresztirányú úszáshelyzet (trimm) biztosításával. (kiülés, farnhehéz-orrnehéz, a tükör húzza a viziet) A hullámkeltő ellenállással sok mindent nem tudunk kezdeni, mert pont az a célunk, hogy mielőbb elérjük az elméleti testsebességet. Ez is, mint részben az alaki ellenállás, de kicsit a többi is tervezési gyártási kérdés.
§ Kormányozhatóság
· A menetsebesség a passzív kormányzási módnál nagyon fontos tényező.
A passzív kormányzás azt jelenti, hogy a hajó mozgási energiája terhére jön létre kormányhatás. Azaz, a hajónak minél nagyobb a sebessége főként a kormánylap környezetében, annál hatékonyabb a kormányzás. Vitorlásoknál különösen fontos a helyes vitorlaállítással elérni a kormányképes sebességet!
· A kormányfelület szükséges, hogy ezen a felületen erőhatás tudjon létrejönni. Fontos a kormányprofil alakja annak érdekében, hogy a kormányzás hatékonyságát és ne a toldalék ellenállást növelje
· A kormánylapot a menetsebesség okozta áramlás síkjából kifordítva jön létre a kormányhatás azáltal, hogy a kormánylapra merőleges erők keletkezik. Ennek az erőnek a súrlódás mellett van egy haladással megegyező irányú összetevője, ami fékez. Általában 30 – 50 foknál jobban nem érdemes kitéríteni a kormányt, mert akkor már ez a fékezőerő károsan csökkentheti a sebességet. A haladási irányra merőleges összetevő hozza létre a tulajdonképpeni kormányhatást.
· Szükséges, hogy a kormányerő a hajó fordulási tengelyétől távol legyen. Ez a távolság mint erőkar és a kormányerő hozza létre az elfordító nyomatékot.
Ez a tengely a fordulás egyes fázisaiban nem állandó helyen van. Nagyjából a laterális felület súlypontja és/vagy a tömegközéppontba húzható függőleges körül fordul a hajó.
· Laterális felület a hajó vízalatti részének oldalnézeti vetülete. A hajótesten kívül bele tartozik a kormánylapát, swert, szkeg, stb. Feladata a hajó oldalcsúszásának a csökkentése, egyenesbe vezetése.
· A kormányozhatóságot aktív kormányzással segíthetjük, amikor külső erőhatással segítjük a hajó elfordítását.
¨ Pumpálás, mikor a kormányrúd hirtelen ide – oda elrántásával, halfarok szerű mozgatásával hajtjuk a hajót, illetve jelen esetben hirtelen elrántás, kitartás, lassan vissza ismételgetésével szükség szerint.
¨ A beggelés a másik „beépített” aktív kormányzási mód: Az orrvitorla szélfogással ellentétes oldali kitartásával, kihúzásával tudjuk elfordítani a sebességvesztett hajót.
¨ További aktív kormányzás a külmotor, vagy a Z hajtás elfordítása, vagy az orrsugár kormány. Az S hajtásnál is működik, de jobb a hatásfok akkor, amikor a hajócsavar közvetlen a kormánylap előtt van és a propellerrel „ráveretünk” a kifordított kormánylapra.
§ Iránytartás ellentettje a fordulékonyság.
Ezt a fentebb tárgyaltak mellett a laterális felület alakja befolyásolja. Ugyan akkora felület mellett a hosszú, keskeny laterális felület nagy iránytartást biztosít. Az ilyen hajót kényelmes kormányozni, viszont a szűk helyre beállás gondot okoz. A rövid, mély laterál jó fordulékonyságot eredményez, de a hajó csellengő lesz.
§ A hajótest részei
· Az alsó héj részei:
¨ fenék
¨ far
¨ orr
¨ oldal
¨ esetleg a tőkesúly, szkeg
¨ kormány
· A fedélzet részei:
¨ orr, far és oldal fedélzet
¨ kokpit (munkatér, ahonnan a hajót kezeljük)
¨ fedélzeti ház
· Hajóbelső a bútorzattal, motorral, berendezésekkel
v Rudazat feladata a vitorlázat tartása.
Ø Árboc, bum: Valamilyen zárt csőprofil, hogy megfelelő merevséggel bírjon a nyomó, hajlító igénybevételekkel szemben. Nagyon kényelmes vitorlakezelést tesz lehetővé a rollgrósz. Ekkor a zárt, teherhordó csőprofil két nyúlványa által alkotott kamrába egy miniatűr „árbocprofil” köré csavarható be a fővitorla. Kizárólag alumínium árbocoknál. Kevésbé elterjedt a bumba csavarható vitorla.
A bum egyik vége az árbocon támaszkodik úgy, hogy oldal irányban és függőlegesen is el tudjon fordulni. Itt található a reffkampó is. A bumhoz kapcsolódik a grószshott, az alba, esetleg az alsó él feszítő és a reffelő köteleknek is helyt ad.
Ø Spinakkerbum a hátszélvitorla szél felőli sarkát tartja.
Ø Orrsudár árboc teszi lehetővé, hogy nagyobb orrvitorlát alkalmazzunk. (récser, genakker, code zero, stb.)
Ø Gaffrúd, sprietrúd.
Ø Jobb híján a rudazathoz soroljuk a szálingokat, (keresztrudak) melyek az árboc merevítését végzik.
v Kötélzet
Ø Állókötélzet feladata az árboc „állítása”. A kötél anyagától elvárt legfontosabb tulajdonság a nagy szilárdság, a kis nyúlás és a légellenállás miatti kis keresztmetszetek érdekében. Leginkább rozsdamentes (saválló) elemi szálakból álló sodrony (bowden), a nagyobb hajóknál rúd is lehet.
§ Részei:
· Forstág (előre merevítő) fő feladata az árboc hátra dőlésének a megakadályozása. Az árboc csúcsára, vagy 7/8-ra (vagy máshova) illetve az orrverethez van bekötve. Tarthatja még az orrvitorla első élét stágreiterek segítségével. Profilforstágról beszélünk, mikor a sodrony az orrvitorla föltekerésére szolgáló csőprofil belsejében van.
· Achterstág (hátra merevítő) az árboc előre dőlését akadályozza meg. Tengeri hajóknál a rövidhullámú antenna szerepét is betölti. Az árboc csúcsára és a hajó farára van bekötve.
· Vantnik (oldalmerevítők, mindig párosával) Az árbocot oldal irányban tartják. A fő vantnik amelyek a leg magasabban kötnek az árbochoz, az alsó vantnik a szálingok tövéből indulnak.
· Babystágot valahol az árboc derekánál és elöl a fedélzeten kötik.
· A backstág oldalt – hátra merevítő. Többnyire csak verseny hajókon a 7/8-os riggnél a forstág bekötés helyéről indul és oldalt, hátul a fedélzeten köt. A bumot akadályozza a mozgásában, ezért a szél alattinak mindig lazának kell lenni. Vele együtt használhatnak még trimmstágot, ami az árbocgörbület beállítására szolgál.
Ø Mozgókötélzettel kezeljük a vitorlákat.
§ A felhúzó kötelek (fallok) a vitorlák felhúzására, leengedésére, mondhatjuk az üzembe helyezésükre szolgál. Elnevezésük aszerint van, hogy melyik vitorlát szolgálják: grószfall, fogfall, spinakkerfall, stb.
Erős kötelek, hogy kicsi legyen a nyúlásuk, továbbá a hajlékonyság érdekében minél vékonyabbak. Körszövött műanyag kötelek, vagy drótkötelek.
§ A behúzó kötelek (shottok) a vitorlák szélhez (hajóhoz) képesti állásszögének állítására valók. Elnevezésüket a vitorlájuktól kapják: grószshott, fokshott, stb.
Lényeges, hogy jó fogást biztosítsanak, hiszen menetközben sokat vannak kézben. Nem az erősség, hanem a megfelelő átmérő és természetes szálból levő burkolat a fontos.
§
A grószshotton fellépő erőt többnyire violin elrendezésű
csigasorral csökkentjük.
A grószshott egyik csigasora egy vagy több ponton a bumon rögzül, a másik
valahol középen a fedélzeten, vagy egy hossztengelyre merőleges sínen futó
kocsin. Ez a leekocsi, (traveller, leitvágni) aminek a sínen való mozgatásával
a nagyvitorla nyitását (twist) tudhuk szabályozni.
§ A többi shott két szárú, az árboc két oldalán jön a kokpitbe a szél felőli (luv) és a szél alatti (lee) szár. Előbb kézzel, majd csörlő segítségével húzzuk be. Az orrvitorla behúzója a fedélzeten hosszában futó sínen mozgó fok kocsin van átfűzve. A kocsi helyzetével tudjuk szabályozni az orrvitorla öblösségét.
Ø Kiegészítő, segéd kötelek:
§ Dirk tartja a bumot a vitorla üzemen kívüli állapotában. Egyik vége a bum végére van kötve, a másik vége az árboc csúcsvereten keresztül jön le a fedélzetre. Alkalmas a grószfall kiváltására.
§ Alba a bumot feszíti le az árboc tövéhez. Jelentősége hátszélben van, mikor a vitorla igyekszik a bumot fölemelni.
§ A spinakker kezeléséhez szükséges még a spialba és a spilift.
§ Reffelő kötelek a vitorla reffgyűrűin átfűzve segítik a gyors vitorlacsökkentést.
Régebben a bummal a párhuzamosan 1,2, vagy 3 sorban elhelyezkedő gyűrűsorba előre befűzött kötéldarabokkal volt a lejjebb engedett vitorla a bumhoz átkötve reffcsomóval.
§ Vitorla aló él feszítő.
§ Cunningham feszítő a nagyvitorla azonos nevű gyűrűjébe fűzve a vitorla öblösségének állítására szolgál.
§ Besodró kötelekkel forgatjuk meg azt a dobot, vagy orsót, amihez kapcsolódva az orrvitorla, vagy a nagyvitorla besodródik. A rollgrósznál ez egyúttal a reffelő kötél is.
§ Korlátkötél a hatóság előírásai alapján hajó mérettől függően kötelező. Többnyire műanyag bevonatos drótkötél.
§ A mentőgyűrű kötele legyen feltűnő színű, felúszó, legalább 8m hosszú.
§ Horgony és kikötő kötelek nagy rugalmasságú, lágy, túlméretezett pászmás kötelek. Minél hosszabb a kötél és minél több van, minél több átmérőben, annál jobb. A sporthajó méretkategóriákban ez 10 – 18 mm. Függetlenül a hatósági előírástól jól tesszük, ha a használatban levő kikötőköteleink hosszát úgy választjuk meg, hogy a vízbe esve ne érje el a hajócsavart!
v Vitorlázat a szél energiáját alakítja át erővé, majd azt átadva, a menetellenállások legyőzésével hozza mozgásba a hajót. Alapvetően két fizikai elv, a torlónyomásos és/vagy a felhajtóerős üzemmóddal dolgoznak.
v Az ötödik fő rész: Az előző négyet fogja össze hajóvá, hajózhatóvá. Ez persze szerteágazó feladat.
Ø Veretek: Amiről nem tudja az ember, hogy micsoda egy hajón, mondja rá hogy veret. A veretek kötik össze a hajó fő funkcionális részeit, teszik a hajót használhatóvá.
§ Az árboc veretei:
· csúcsveret (topveret) fogadhatja a merevítő köteleket, fordító csigákat, tarthat lámpákat, széljelzőt, antennát, stb.
· talpveret biztosítja az árboc helyét a fedélzeten a fészekben, tartja a fordító csigákat, stb.
· száling veret fogadja a szálingok tövét, fogadja az oldalmerevítő köteleket
· jumpstág veret az árboc sudarának a merevítésében vesz részt
§ Fedélzeti veretek:
· orrveret fogadja az előre merevítő kötelet, esetleg tartja a horgonyt, vagy az orrkötelek vezetőjét
· orrkosárhoz kapcsolódnak a korlát kötelek, segíti a biztonságos kiszállást
· farkosarakhoz kapcsolódnak a korlát kötelek
· korlát oszlopok és a fészkük
· Csigák a kötelek terelésére szolgálnak, többedmagukkal az erő fokozására. A csigaházból és a kerékből (korong) állnak.
¨ Talpas csigák háza a fedélzetre, vagy valami felületre van rögzítve a tengely erre merőleges.
¨ Beülő csigák többnyire az árbocban, vagy valamely veretében fészkelődnek és a felhúzó kötelek fordítására szolgálnak. Fordító csigának is nevezik.
¨ Repülő csigák a csigaházon levő füllel önbeálló módon kapcsolódnak valamihez.
¨ Erő fokozására szolgálnak a violin, vagy a blokk elrendezésű több korongos (kerekes) csigák, csigasorok.
¨ Ilyen megnevezésekkel is találkozhatunk: egyfülű egyes, kétfülű egyes, négyes talpas, stb.
¨ Itt említem meg a kötél vezetésére szolgáló vereteket: őznik, omegák, kötélszarvak
§ Kötélfogók, csőrlők
· Bikára bika nyolcassal kötjük a kötelet.
· Jolle bika részben súrlódással és ékkel fogja a kötelet.
· Clem-cleat ékbe futó bordák közé szorítja a kötelet.
· Curye-clem rugós pofákkal fogja a kötelet.
· Stopper többnyire rugó rásegítésű önzáró ékkel fog. A stopper nyitása nélkül a kötelet lehet húzni, de vissza csak nyitás után enged.
· Az álló kötelek megfogására, a fedélzethez, veretekhez való rögzítéséhez szolgálnak: kötélszív, nipli, menetes-, villás-, szemes terminál, spanner, strammer. Különleges, jelkép szerű „veret” a sekli (félszem).
· Csörlők a kötelek behúzásánál fellépő erők fedélzetre (árbocra) történő átadására, a behúzó erő csökkentésére szolgálnak a csörlőpaláston fellépő súrlódás által. Ez adódhat egyszerűen a palást átmérője és a csörlőkar hosszának különbségéből, vagy a nagyobb csörlőknél belső fogaskerék áttétellel. Vannak elektromos, hidraulikus működtetésű csörlők is. Használati helyük szerint: horgony-, fall-, genua-, stb. csörlők.
Ø Kikötéshez használt eszközök:
§ Kötelek többnyire pászmásak, nagy rugalmas nyúlással.
§ Kikötő bikák.
§ Csákja a kötelek, part megfogására.
§ Ütköző pufferek.
§ Pádli a kishajók motor és vitorla nélküli kézi mozgatására.
§ Pilot kötél a farcölöp és a part között.
Ø Biztonsági eszközök, felszerelések: az illetékes hatóság jelenleg az un. 5.sz. felszerelési jegyzékben írja elő a hajó jellege és mérete, befogadó képessége alapján.
§ Fenékvíz eltávolítására szolgál a kézi és/vagy elektromos fenékvízszivattyú, szapoly, (vízmerő) vödör, szivacs.
§ Léktömítésre a lékponyva, kóc.
§ Fedélzeten maradásra a lábsín, korlát, biztonsági kötél, (lifeline) heveder.
§ Tűzvédelemre a tűzoltó készülékek, pokróc, vödör.
§ Kollektív mentőeszköz a mentőlap, mentőgyűrű, mentőpatkó, mentő tutaj, mentőcsónak.
§ Egyéni mentőeszköz a mentőmellény.
§ Elsősegély felszerelés.
§ Horgony.
§ Elemlámpa.
§ Jelzőrakéták.
Ø Jelzőeszközök:
§ Nemzeti lobogó.
§ Jelzőtestek: fekete gömb, fekete kúp.
§ Navigációs jelzőfények: körbevilágító-, oldal-, far-, motor fények.
§ Hangjelző.
Ø Navigációs eszközök:
§ Térkép, ceruza, vonalzó, körző.
§ Pilot könyv.
§ Távcső.
§ Tájoló (iránytű, kompasz)
§ Sebességmérő, (megtett út) mélységmérő.
§ GPS
§ Radar
§ AIS
Ø Szerszámok szükség szerint.